Hívjatok fel tíz év múlva

2011. januári az eredeti bejegyzés, most 2022-ben tizenegy évvel később, kétgyerekes anyaként legfeljebb csak árnyalni tudom az akkori gondolataimat. Bár gyerekem nem volt még, jól láttam én ezt, sokat nem változott a helyzet. Eszement sok munkával jár mind a anyaság, mind pedig a szakma. A gyereknevelést hagyományosan nők végzik jórészt, egy már eleve korlátozott idősávban tudjuk csak művelni a szakmát. Ami az én esetemben ráadásul a férfiasnak tekintett szobrászat, végülis érthető, mért maradunk kevesen az egyetemről kikerülve. A lenti írásban azt taglaltam tizenkét éve, hogy ez törvényszerű-e, és hogyan lehetne anyabarát egy művésztelep. Se akkor, sem pedig azóta nem valósult meg, kár érte, változatlanul jó ötletnek gondolom. Egyéni stratégiáink vannak, nagy elszántság kell hozzá, tapasztalatból mondom, és jó lenne, bőven időszerű lenne, hogy rendszerszintű megoldás is szülessen. Nemcsak a művészeti életben, de nekem erre van rálátásom. Hívjatok fel,  ha van kedv és ötlet változtatni, ne várjunk tíz évet.

Hívjatok fel tíz év múlva

Fenti mondat V. M. kortárs képzőművész szájából hangzott el, néhány évvel az egyetem után. El szerettük volna hívni egy nyári szimpozionra ugyanis. Akkor már volt egy hároméves művésztelepünk Szepezden, neki viszont egy féléves gyereke otthon. És azt, hogy ez mennyire feloldhatatlan ellentét, azóta bőven volt alkalmunk megtapasztalni. És bár a közbeszédben évek óta előszeretettel hangoztatott szlogen az anyaság és a karrier összehangolása, a családbarát munkahely; ez a gyakorlatban sokszor még mindig nem működik. Gyerekcipőben jár – hogy stílusos legyek. Számomra az is döbbenetes, hogy az egyébként nyitott és rugalmas alkotóművészi körökben is elutasítóak a kisgyerekes anyukákkal. A dolog másik vetülete az ösztöndíjrendszerünket érinti: a nagy állami ösztöndíjakat (Moholy, Kozma, Derkovits) mind korhatárosan írják ki. Ha jól tudom 35 év a határ, ez – mivel pályakezdőknek szánják – érthető; viszont ilyen feltételek mellett a kisgyerekes nők számára minimum hátrányos.

Egy lehetséges válasz: kismama művésztelep. Babás-mamás művésztelep, bababarát művésztelep – kóstolgatom az elnevezéseket, egyik sem az igazi. Talán mert mindez nem a lényeg csak egy körülmény. A tervbe vett szimpozion az ALKOTÁSRÓL szól, a résztvevők fiatal képző- és iparművészek, és – ebből, de csakis ebből a szempontból – mellékesen anyukák. Hogy az elmélyült alkotás körülményeit biztosítsuk, és a résztvevők valamint gyermekeik igényeihez igazodjunk, ezért játszóházat, foglalkozásokat és állandó gyermekfelügyeletet szervezünk. Erre képzett pedagógusokat kértünk meg. Talán szokatlan egy ilyen pályázatban, de úgy gondolom, hogy a kezdeményezés rendhagyó jellegére való tekintettel a hozzáértő nevelő jelenléte (és tiszteletdíja) legalább annyira fontos, mint egy „hagyományos” művésztelepen a szakmai előadóké. Ehhez is kérjük a támogatást. (A szöveget egy pályázathoz írtam, ami végül nem nyert - 2023-as kieg.)

Tavaly nyáron rengeteg munkával megteremtettük Balatonalmádiban egy kerámia-, porcelán- és üvegstúdió alapjait. Kiválóan fölszerelt műhelyek, kemencék, gépek, kéziszerszámok állnak rendelkezésünkre; és az épületben lakóteret és vendégszobákat is kialakítottunk. Bár lényeges dolgok várnak még fejlesztésre, javításra; de eljutottunk a működőképesség határáig. Az idén nyáron elindul a tényleges alkotómunka. A Balatonalmádi Művésztelep felvállalt célja, hogy teret adjon a képző- és iparművészek együttműködésének, a közös nevező megtalálásának. Tervezett művésztelepünk ötlete is ennek jegyében fogant: a meghívott alkotók között keramikus, porcelántervező és szobrászművészek vannak. Alkotóként magam is tapasztaltam, hogy mennyire inspiráló más művészeti ágak sajátosságait, különféle technikákat megismerni, belelátni a munkafolyamatokba, nyári programunk erre is alkalmat ad. A szimpozion három hete (július 11- 31.) alatt a hagyományos kerámia és porcelántechnikák mellett lehetőséget biztosítunk a betonöntés speciális formáinak kipróbálására.

Bízunk abban, hogy kezdeményezésünk hagyományt teremt, és gyermekeink születési éve nem esik majd egybe az utolsó elkészült alkotásunk, vagy kiállításunk dátumával. Hátha nem kell tíz évet se várni…

Ez is érdekelheti